#Tizenhétnegyvennégy

Anna szaporázta lépteit a villamoshoz. Sietett, hogy odaérjen az állatorvoshoz időben. Remélte, hogy nem lesz azért nagy káosz a városban a két napos EU-s csúcs miatt. Aggódott, mert olvasta, hogy a rendelő melletti szállodában lesznek páran elszállásolva a delegációk közül. Olvasta… Nem egészen ezt olvasta, de rájött a lezárásokról szóló hírekből. Imád megfigyelni és következtetéseket levonni. Délelőtt például azzal szórakozott, hogy flightradaron követte az érkező delegációkat, ki, milyen géppel és honnan látogat el hazánkba. Közben hallgatta az irányítótorony adását. A főnöke megjegyezte, hogy kezd kicsit félni tőle és megkérdezte, hogy tulajdonképpen kinek is dolgozik.

A villamos rendben megérkezett, csörögve átvergődte magát a Margit hídon. Anna leszállt a Jászain, célba véve a 75-ös troli megállóját.

• Az sokára jön. Mindegy, jó lesz a 76-os is, majd sétálok kicsit. Úgyis imádom a környéket.

Pár perc alatt Újlipótváros szívében találta magát, leszállt a Szent István parki megállóban. Vetett egy pillantást volt albérletének ablakaira. A redőnyök, mint szinte kivétel nélkül mindig, most is teljesen leeresztve bámulták a szemközti házat. Ezért kár volt megvenni azt a lakást, és kirakni, ha sosincs ott senki, gondolta keserűen.

Ahogy cipőjének hegyes orrával rúgta az avart olyan érzés fogta el, mint mikor randevúra siet az ember. Olyan izgatott volt, teljesen meglepte az érzés. Mióta élt ott pontosan tudta, hogy sok helyen lakhat az ember, lehet, még jól is érzi magát, de ami igazán az övé, és amit igazán otthonának tekint, az nagyon kevés van.

A romantikus képzelgésekből az állatorvosi számla rideg valósága zökkentette ki. Kifizette az ezúttal 47 ezres számlát és kiszédelgett a rendelőből. Nem is az ár volt kijózanító. Beléhasított a felismerés, hogy gyakorlatilag ezek a gyógyszerek tartják még életben imádott kutyáját. Szaporábban kezdett verni a szíve és egy lenyelhetetlen gombóc képződött a torkában. Tudta, hogy statisztikailag már nem kéne élnie, azt is, hogy szép élete volt a szőrösnek mellette és hogy el fog jönni ez az idő. De nap, mint nap szembesülni azzal, hogy ez egy egyirányú utca, aminek a végén járt a kutya, és nincs lehetőség visszafordulni, ismét könnyeket csalt a szemébe.

Az újlipóti románc hirtelen tovaszállt, és egészen a 75-ös troli megállójáig repítette. Már nagyon otthon akart lenni. Fájt a lába az egész napos magas sarkúban való jössz-mékeléstől.

• Én hülye, mikor tudom, hogy túrázni fogok, mit csámpázik itt díszmagyarban. – járt a fejében.

Megnyitotta az applikációt, még 6 perc és jön a troli. Nézte a térképet és megnyugvással konstatálta, hogy ugyan terelve, de el fog jutni a Puskásig.

Végre befutott a busz, tömve utasokkal. Jó a szociális kártyát már rég elhagyta mára, mindegy, menjünk. Felnyomult mindenki, majd a sofőr közölte, hogy csak a Lehel útig közlekedik. – Ó hogy az a…

• Jó, újratervezés, akkor Dózsa metró, Deák, onnan Őrs.

A metrón sem voltak kevesebben. Ahogy ott ácsorgott észrevett az ajtóban egy zöld textilszatyrot, benne egy összekötözött nejlonzacskóval, így nem lehetett belelátni, mi van benne. Magányosan, gazdátlanul zötykölődött Kőbánya-Kispest irányába.

Anna fejében megfordult, hogy mi van, ha bomba van benne. Végül is, egy 47 országot felvonultató rendezvényen, közvetlenül Trump megválasztása után, mekkora poén lenne metrószerelvényt robbantani Budapesten.

A következő megállónál átment a szerelvény másik végébe.

• Hülye tyúk. Ha valóban bomba és felrobban, nem vagy vele előrébb, hogy a kocsi végébe slisszolsz. Fél százalékkal javítom a túlélési esélyeimet? Jó, de legalább azonosítani tudjanak… Mennyivel jobb a 2-es metró, ott végig lehet menni az egész szerelvényen.

Ilyen és hasonló vidám gondolatok közepette elérte a Deák teret. Egyben, robbanás nélkül. Átsietett a piros metróvonalhoz. Felszállt, becsukódott az ajtó. Maga sem értette miért, de némi megkönnyebbülést érzett. Majd némi szégyennel kevert félmosollyal nyugtázta, hogy egy gazdátlan reklámszatyorra azt hiszi bomba. Lehet ott ült a gazdája, vagy egy csöves hagyta el. Ki tudja.

Anna végül a jókora kerülő után végre hazaért. Az öreg labrador a maga módján elé sietett. A lány mindent elfelejtett és belesüppedt a pillanatnyi valóságba. Örült, hogy kaptak még egy napot. A séta és a gyógyszerosztás után fáradtan, fájó lábbal leroskadt türkiz kanapéjára, bekapcsolta a tévét.

…Megszakítjuk adásunkat. Most kaptuk a hírt, hogy egy perccel háromnegyed hat előtt robbanás történt a 3-as metró vonalán, a Kálvin térnél. Egyelőre nem tudni hány áldozat van és hányan sérültek meg. A mentés ezekben a pecekben is folyik, a területet kiürítették, a helyszínt csak a hivatásos szervek közelíthetik meg. Amint frissebb információval rendelkezünk, azonnal közöljük…