Kata az eheti randijára készült. Már másfél éve volt egyedül, gondolta, ha minden héten egy valakivel randizik a Tinderről, előbb-utóbb a nagy számok törvénye alapján biztosan párra lel. A kezdeti lelkesedés azonban elszállt, mint nyárfaszösz a tavaszi szélben. Biológiai órája vészesen ketyegett, nagyon szeretett volna már családot, különösen gyereket, de az egyedülállóként szülői szerepre még nem volt felkészülve. Híve volt a klasszikus családmodellnek és a szerelem is nagyon hiányzott az életéből.
Állt a gardrób előtt és azon morfondírozott, hogy mit vegyen fel. Szíve szerint melegítőben ment volna a találkára, de érezte, ezzel azért meglehetősen rontaná párszerzési esélyeit. Kihívó sem akart lenni, legalább az öltözködése ne sugározzon azonnali családalapítási szándékot.
Végül belebújt kedvenc piros szoknyájába, egyszerű fekete felsőt öltött, fekete harisnyát. Leheletnyi sminket dobott magára, magassarkút húzott és kilibbent az ajtón az enyhe májusi késő délutánba.
A randevút a Blahához közeli Dohány utcai olasz étterembe beszélték meg. A lány szertett ide járni, az egyik pincér már törzsvendégként tekintett rá, miután tisztázták, hogy a pár hetente váltakozó úriemberekkel nem bizonyos szolgáltatásokról szóló üzleti megbeszéléseket tart, hanem vészes sebességgel, de annál kevesebb sikerrel párt keres.
Esti vacsorapartnerével, Gusztival egy hete leveleztek. A képek és az esti beszélgetések alapján szimpatikus volt a fiú. Gyógyszeripari mérnökként dolgozik, rendelkezik saját egzisztenciával, korban is passzol Katához, nem volt még házas, és 42 évesen elérkezettnek látja az időt az elköteleződésre. Barna hajú, barna szemű, jóvágású férfi. Egyszóval főnyeremény, legalábbis a társkereső appon megjelenő profil alapján.
Kata igyekezett a csalódások után mérsékelten beleélni magát a love storyba. Útban az étterem felé azon elmélkedett, hogy miért ennyire nehéz neki a párkeresés. Mi a gond vele? Önálló, környezete elmondása alapján kedves, csinos, a munkahelyén is kedvelik őt, valamiért mégis mindig hoppon marad. A fent említett kérdést rendszerint feltette szakításokkor, de építő kritikát nem kapott. A szülők szerint magasak az elvárásai. Bezzeg, mikor összejött Pistivel, a szabadúszó, főként munkanélküli életművésszel, a családból mindenki csak hüledezett és az áldás legcsekélyebb jelét sem adta az esetleges frigyre.
Nagynénje szerint minden sikerülni fog, csak igazán akarnia kell. Na persze… Mostanában egy kedd délelőttöt nem tudott úgy lehozni, hogy az akarata szerint alakuljon. Nagymamája tanácsa alapján a férfiakkal csak cicázni kell. Hogy ez pontosan mit jelent sosem fejtette ki, de nagyi útmutatása és szerelmi élete nem tűnt túl relevánsnak és követendő mintának miután dacból nem a szerelméhez ment hozzá, és ezt nem mulasztotta el Kata nagyapjának orra alá dörgölni, házasságuk 50 évének minden egyes napján.
Ezek után a lány kissé feszülten szállt le a villamosról. Kedvét szegték cikázó gondolatai és egyre kevésbé volt kedve Gusztit személyesen is megismerni.
Berobbant az étterembe, tekintete végigfutott az asztalokon, majd az előre megbeszélt oszlop mellett álló helyhez sietett és köszönés kíséretében lehuppant az üres székre. A szemben ülő barna hajú férfi felnézett az étlapból és kikerekedett szemekkel bámult Katára. A lány ezt a tetszés jelének vélte, amitől annyira zavarba jött, hogy elkezdte darálni napját partnerének. Mikor befejezte monológját a fiú még mindig egy szó nélkül, meredten nézte őt.
Kata feszengeni kezdett, nem tudta eldönteni, hogy most ez nagyon jó jel, vagy épp az ellenkezője. A kínos csendet az asztaluk mellé álló magas úriember szakította meg csengő bariton hangján.
- Sziasztok, semmi esetre sem szeretnélek megzavarni Benneteket, de ha mégsem jönnétek össze, megkérhetem a hölgyet, hogy üljön át az én asztalomhoz? Guszti vagyok.
Majd mosolyogva sarkon fordult és leült a másik oszlop mellett álló asztalhoz.
Little Eaglecastle 