Különösen forró nyári este van. Erkélyemen gyertyák égnek, led fények világítanak, a fa borítású hangszóróból egy búgó hang szól hozzám. Egy búgó hang, aki szívemet érinti, benne van a keserédes szimfónia. Baba jut eszembe, vele néztük ma esti partnerem fekete-fehér alakítását Jávor Pál oldalán.
A gramofonból bakelitről áradó recsegő hang teszi még élénkebbé az emléket. Egy díva emlékét, akiről sokunknak csupán egy-két képkocka, egy-egy sláger vagy berögzült kép jut eszünkbe. Megbabonázott ez a nő, mint oly sokakat az 1940-es évek elején.
Tragikus sorsú színésznő volt, akinek nem tudom, hogy élete kezdeti szakasza predesztinálta szerepeit, dalait, majd további életútját, vagy a kor akasztotta rá ezt a szerepet.
A lány egy hétgyermekes kispolgári kőbányai családban látta meg a napvilágot 1910 december 8-án. A szegénység mellett az agresszív cipészmester apa verései nehezítették a család napjait. Kanczler Katalin Mária az első világháború után Svájcban és Hollandiában nevelkedett, hazatérve a Kereskedelmi Leányiskola tanulója lett. Szépségével, nyelvtudásával, öltözködésével kilógott a többiek közül.
Apja halála után gyakorlatilag azonnal férjhez ment egy nála 18 évvel idősebb vámtiszthez, azonban házasságuk nagyjából két évet élt meg.
Színészi tanulmányait 1936-ban kezdte meg. Egyed Zoltán újságíró figyelt fel rá egy pesti mulatóban. Általa született meg Karády Katalin.
Tehetségét színházban kamatoztatta a ’30-as évek végén, mai szemmel nézve talán kicsit későn, közel 30 évesen indult el a pályán, az igazi áttörést első mozifilmje a Halálos tavasz hozta meg számára.
Ezt követően ünnepelt díva és szexszimbólum lett. Egyed Zoltán remek menedzserként hihetetlen érzékkel teremtette meg Karády imázsát. A színésznő öltözködését, hajviseletét, kalapjait nők ezrei próbálták utánozni.
Magánélete a nagyközönség számára rejtve maradt, emiatt pletykák keringtek róla. Egyesek szerint férfifaló volt, mások leszbikusnak gondolták.
Egy biztos, gyengéd szálak fűzték Horthy Miklós náciellenes kémfőnökéhez, Ujszászy Istvánhoz, aki el is jegyezte őt, és villát vásárolt neki a XII. kerületben. A Művész u. 6 szám alatti villa lakója lett később Antall József, majd Horn Gyula is.
Karrierjének és bizonyos értelemben életének a második világháború vetett véget. 1944. áprilisában szövetségeseknek való kémkedés vádjával letartóztatta a Gestapo. Három hónapig tartó fogva tartása ideje alatt meggyötörték, megkínozták, fogait kiütötték, kis híján agyonverték. Vőlegénye barátai révén tudott szabadulni, lakását kifosztva találták. A történtek fizikailag és lelkileg is megviselték. Ennek ellenére a Duna-parton egy egész gyerekcsoportot mentett meg a kivégzéstől azáltal, hogy a nyilasoknak aranyat és ékszert adott. A megmentett gyerekek számára a háború végéig otthont adott.
Karádyt egyetlen dolog tartotta életben, hogy viszontláthatja szerelmét. Azonban 1945-ben egy Moszkvából hazatérő ismerős minden álmát végleg szétzúzta. Ujszászyt meggyilkolták, bár egyes források szerint öngyilkos lett, haza sose tért. A színésznő idegösszeomlást kapott, kilenc hónapig nem kelt fel az ágyból.
Egyed Zoltánt is bebörtönözték. A borzalmakat akkor túlélte, de megromlott egészségi állapota miatt 1947-ben meghalt.
A második világháború után az addig ünnepelt díva politikai kegyvesztetté vált, a fővárosban nem léphetett fel, filmjeit és dalait betiltották. Azok, akik addig istenítették, most sörösüveggel dobálták meg maradék fellépésein. …„mily sekély a mélység és mily mély a sekélység”… Ez mit sem változott azóta sem.
A színésznő 1951-ben végleg elhagyta Magyarországot. Itthon maradt rokonait felőrölte a történelem. Házukat elvették, kitelepítették őket, a megpróbáltatásokat az édesanyja nem élte túl.
Karády először Ausztriában, majd Svájcban telepedett le, később Brüsszelben, ezt követően 1953-ban Sao Paulóba költözött, divatáru üzletet nyitott. 1968-ban amerikai vízummal New Yorkba költözött és kalapszalont vezetett a Madison Avenue-n.
Többször próbálták interjúra bírni, 70. születésnapjára hazahívták, de ő egy kalapot küldött maga helyett. Csupán párszor nyilatkozott, Sándor Pál filmrendező tölthetett vele 2 napot, közeli képek azonban nem készülhettek a színésznőről. 1989-ben pedig Vitray Tamás részére adott pár perces telefonos interjút, melyben beszélt 1990 tavaszára tervezett hazalátogatásáról. Sajnos ezt nem élte meg. Halálának napját is, mint életének sok részletét homály fedi. Egyes források alapján 1990. február 7-én, mások szerint 8-án hunyt el.
A Szent István Bazilikában ravatalozták fel és a Farkasréti temető egyik parcellája ad neki végső nyughelyet. Halála után posztomusz kitüntetést kapott a háború alatt tanúsított tetteiért, 2011-ben Karády múzeum nyílt és idén életnagyságú viasszobra beköltözött a budapesti Madame Tussaudba, onnan igéz zöld szemeivel.
Elgondolkodom, vajon ha nem akkor születik, mi lett volna a sorsa? Pár évig volt rivaldafényben, mégis beírta magát a történelembe. Mi lett volna ha, nem törik meg, ha visszatér az országba, a színészethez? Mi lett volna ha a politika nem olyan, amilyen? Csak a gondolatok maradnak, válaszok nélkül.
De a hangja ma is szól a gramofonból, „Tudok egy dalt, mely egyre visszacseng.”
Én is. És egy házat, melyben muzsikál a csend.
Little Eaglecastle 