TorTÚRA

Ilka a hétvégi túrát tervezgette, miközben a Decathlon honlapján nézegette a softshell kabátokat. Honnan kéne tudnom, melyik lesz a jó? A baráti társaság összeszokott túrás banda volt. Ilka azonban kilógott közülük. Nem szerette sem a hegyeket, sem a hideget, de Kati barátnője unszolására végül beadta a derekát. Végül is mit üljön egyedül az üres lakásban. A karácsonyra kapott mikulásvirág is az utolsókat rúgja, kisvártatva ő lesz az egyedüli élőlény 36 nm-en. Jó, meg a poratkák, már ha őket élőlényszámba lehet venni. Ilkaaa, de lökött vagy… Térj vissza a feladathoz, figyelmeztette magát eltévedt gondolatiara.

Peti két hete költözött el tőle és jelenleg fogalma nem volt arról mit is kezdjen az életével. Gyakorlatilag sosem volt egyedül, kapcsolatból kapcsolatba zuhant, és rettegett attól, hogy közeledve a 40 felé, túl számtalan kapcsolaton, látva mások boldogságát, neki itt és most ennyi volt. Lehúzhatja a rolót.

A Csanády utcai lakás kétszárnyú ablakán át jobb híján sokszor nézte szomszédait az elmúlt két hétben. Az egyirányú utca túloldalán elég közel helyezkedett el a szemközti ház ahhoz, hogy betekintést engedjen mások életébe a kíváncsiskodó szemeknek. Túl sokat ugyan nem látott, a függönyök és a redőnyök korlátozták a kukkolást. Pedig egész jól belejött, már-már élvezte új hobbiját. Ha elkapott egy-két pillanatot, elképzelte utcatársai életét. Megszállottá vált. Voltak kedvencei. Bár nem tudta a nevüket, mindenkit elkeresztelt. Magdi anyus volt az egyik kedvenc. A 3-on lakott egy nő, aki, akárhányszor is arra nézett Ilka, az ablakban lógott és az utcát figyelte. Hm, reméli a közgyűlésen megszavaznak az öregasszonynak némi apanázst, a térfigyelő kamera szerep betöltése végett.

A B épület 6. emeletén lakott egy család. Őket csak az erkélyen látta néha, illetve a parkban is összefutott már velük. Irigylésre méltó család volt. Mosolygós szülők, két szófogadó, illedelmes gyerek, már csak egy labrador hiányzott az amerikai álom magyarországi megtestesítői mellé. Ilka vágya is ez volt, ilyen idilli család.

Aztán volt egy lány, aki az ugyancsak kitárt kétszárnyú ablaknál, Ilka déli fekvésű házának ablakaiból visszaverődő fényben festegetett. A karcsú lánynál gyakran megfordultak férfi vendégek, ilyenkor mindig becsukta az ablakot. Hm, biztos az albérleti díjat így tudja kitermelni, a festészet nem hoz eleget a konyhára…

Három nap múlva lesz az a nyanvadék túra, amit a háta közepére nem kíván, de mindenki aggódik érte. Őszintén szólva ő is aggódott magáért. Rég volt ennyire mélyen. Az instáról, facebookról és a szomszéd megfigyelés eredményeiből az jött le, hogy mindenki nagyon boldog rajta kívül és ez nem volt éppen jó hatással amúgy is sebzett önbecsülésére és általános hangulatára. Többször látta magát a címlapokon, mint főcím, miszerint P.Ilka, középkorú (tiszta vicc) budapesti lakos kiugrutt negyedik emeleti ablakából, miután belehalt a szomorúságba. Búcsúlevelében csak annyit írt, nem tudja elviselni hogy mások boldogok, ő pedig nem.

Visszatért a softshell kabátok világába. Ki is nézett egyet, az üzletlánc Nyugati téri egységében pont elérhető volt az árukészlet alapján és fél óra múlva már a pénztárnál csippantották le új Quechua kabátját. Nem volt kedve felpróbálni, a bolt által kínált 365 napos visszavételi garanciát níltvégű lízingnek tekintette és eleve úgy értelmezte, hogy túrázik egyet, aztán ha nem törli vele fel a Börzsönyt, akkor visszaviszi, többet úgyse megy túrázni.

Amint hazaért felpróbálta új szerzeményét. Állt a tükör előtt, felhúzta a cipzárt, illegett-billegett, majd mikor a kapucnit is feltette, egy pillanatra megállt a lélegzete. Levette a kapucnit, újra visszatette. Megdöbbenve tapasztalta, hogy nem látható a tükörképe. Sikított egyet, majd leszedte magáról a kabátot és a fotelra dobta. Zihálva rogyott a kanapéra és próbálta feldolgozni a történteket.

Nem, ilyen nincs, túl sok filmet néztem, túl sokat ittam az elmúlt időben, és keveset aludtam, úristen, hallucinálok.

Tett még egy próbát és lám, újra megtörtént az elképzelhetetlen. Láthatatlanná vált, amint felvette a kapucnit. Oda-vissza ugrált a tükör előtt, majd keresett egy másikat. Ott is le-fel vette a kapucnit és a képzelgés valósnak bizonyult. Visszaült láthatatlan valójában a kanapéra és kifele bámult az ablakon. Ekkor, mint Edison villanykörtéje, csodás gondolat gyulladt fejében. Ki kell próbálnia, valóban láthatatlan-e. Gyorsan leszaladt a ház aljában lévő csemegeboltba. Szerencsére a forgalom nagy volt, így pillanatok alatt be tudott surranni egy vevő után. Oké, de hogy derül ki, hogy valóban láthatatlan-e más számára is? A pultban kotorászott a sajtok között, elvett egyet, majd zsebre dugta, és ahogy jött, úgy ki is sétált az üzletből. Az eladó és egy vásárló döbbenten nézték, amint elkezd lebegni egy 20 dekás trapista, majd szőrén-szálán eltűnik.

Ilka hazament, majd realizálta, hogy bűnözői pályára lépett a trapista eltulajdonításával.

Ekkor azonban újabb merész ötlete támadt. Mi lenne, ha besurranna lakásokba és áldozatai természetes közegében végezne megfigyeléseket? Ettől máris izgatottá vált, lement lifttel a földszintre, átment a szemközti házhoz és várta, hogy valaki bemenjen. Szerencséjére pont Magdi anyus ért haza a bevásárlásból. Ilka beszállt mellé a liftbe, szíve zakatolt az izgalomtól. Magdié is az imént történt bolti incidens után. Felértek a lakásba, majd a nő le sem vetkőzött és tárcsázta barátnőjét, hogy elújságolja neki, hogy egy trapista lebegett mellette a boltban, majd eltűnt. És higgye el, nem őrült meg, az eladó is látta, de most le kell tegye, mert Lajos hamarosan hazaér, megy, nézi, ahogy leszáll a troliról. Ilkának akkor esett le, hogy a bolti lopás szemtanúja pont kis megfigyeltje volt. A traccsparti végeztével Magdi, akiről kiderült, hogy valódi neve Juhászné Gaál Erzsébet, levetkőzött, majd az ablakhoz sietett, kitárta és onnan kémlelte az utcát. Ilka kezdő betolakodóként eleinte óvatosan nézelődött az idős hölgy lakásában. Ugyanakkora volt, mint az övé, egy konyha, szoba, a konyhaablak volt a kémlelőnyílás. Mikor bement a szobába, úgy tűnt, ketten laknak a lakásban. Két vánkos, két paplan, hm, tényleg a bejárati ajtónál egy férfi papucs is volt. Érdekes, sosem láttam más mozgást. Ilka visszament a szobába, szétnézett kicsit jobban, majd rádöbbent, hogy nem tudja elhagyni a lakást. – Bakker, erre nem gondoltam. – Most már tudjuk, hogy Erszébet, még mindig az ablakban lógott, mikor a lány bőszen elkezdett kotorászni az egyik éjjeliszekrényben. Papírzsepi, könyv, Biblia, egy újságcikk kivágás. J. Lajos, 55 éves főpincért, munkából hazafelé menet rablótámadás érte. A cikk hosszasan taglalja a közbiztonság romlását és hogy a pincérnek 2000 Ft-ért kellett meghalnia. Felesége és kollégái gyászolják. Ilkának ekkor esett le, hogy az asszony minden áldott nap, minden áldott percben az urát várja. Az urát, aki úgy 20 éve lehet halott. Nem pedig egy kíváncsiskodó vénasszony, aki nem tud magával mit kezdeni. Elszégyellte magát, hogy ilyen könnyedén ítélkezett. Lassan leszállt az est. Erzsi elpakolta a vacsora maradványait, egy tányér azonban az asztalon maradt. Lajos ma is későn ér haza, hátha eszik azért még. Elkészült, és lefeküdt aludni. Ilka a fotelban ülve megvárta, míg az idős hölgy elalszik. Odalépett hozzá és megigazította a takarót. Szíve összeszorult, majd megsimította Erzsi ősz fürtjeit. Odasétált az ajtóhoz, egy pillantást vetett még a szuszogó nőre, majd behúzta maga mögött az ajtót. Lesietett a lépcsőn, levette a kapucnit, és már látható valójában hazaszaladt. Erzsi azt álmodta aznap éjjel, hogy egy lány állt az ágya felett és megsimogatta öreg fejét. Ilka szinte semmit nem aludt.

Másnap Ilka az előző napi események és a nem alvás miatt úgy érezte magát, mint a falhoz vert pisztráng. Üveges tekintettel kortyolgatta reggeli kávéját, majd elment dolgozni. Már a nap folyamán megfogalmazódott benne, hogy délutánját, estéjét most már célirányosan valamelyik másik megfigyeltjénél tölti. Hazaért, megvacsorázott és bevetésre készen felvette a dzsekit. Az elmúlt két hétben tökéletesen megfigyelte az emberek napi rutinját, így mire a mintacsalád hazaért, ő már ott várta őket a kapuban. Besurrant velük. Tényleg öröm volt nézni a kis csemetéket. A liftben a cserfes gyerekek elhallgattak és odabújtak anyjukhoz. Ilka nem értette mi történik, hisz nem történt semmi, ami ezt indokolta volna. Ahogy beértek a lakásba a két gyerek mint valami bentlakásos iskolában elvárt módon mérnöki precizitással vetkőztek, tették a helyére a cipőket és kabátokat. Hirtelen Ilka is majdnem levette a cipőjét a nagy fegyelemben, aztán eszébe jutott, hogy az lehet látszana. Apuka elismerően pillantott csemetéire és félmosolyt elejtve nyájasan kérte őket, hogy menjenek kezet mosni, mert hamarosan kész lesz a vacsora. Az anyuka az érkezéskor észrevétlenül ment a konyhába tenni a dolgát. Ilkának fura érzése volt, még most kellene menni, valami nem stimmel. De egyelőre nem tud, meg kell várni, míg mindenki olyan helyen lesz, hogy ki tudjon surranni. Ez ugyan nagyobb lakás volt, mint az övé, kétszobás, de a konyha ugyanúgy a bejárati ajtóval szemben helyezkedett el, látták volna, ha kinyílik. Így maradt. A borzalmak a vacsoraasztalnál kezdődtek. Az idősebb fiú, olyan 8 éves forma leejtette a villát. Az apa erre olyan ordításba kezdett, hogy Ilka megrettent a sarokban. Miért nem tudsz vigyázni, elég nagy vagy már ahhoz, hogy normálisan tudjál enni, most nézd meg mit csináltál, anyádnak fel kell takarítania. Az anya erre felpattant és hozta a Viledát. A másik gyerek, aki olyan 5 éves forma lehetett némán, fel sem nézve úgy evett, mintha a Costesba született volna. Ilka már látta, ez a család terrorban él. Mindenki retteg a családfőtől. A borzalmak fürdésnél folytatódtak, a kisebb gyerek a kádban pancsolt, mikor kifröccsent a víz a padlóra, és az éppen fogat mosó apjára. Az apa szemei vérben forogtak, ordított a gyerekkel, majd a víz alá nyomta. A fiú kétségbeesetten kapkodott levegőért, az anya odarohant, hogy most már tényleg elég, hagyja békén a gyereket, erre visszakézből kapott egy akkorát, hogy kicsúszott az előszobába. Ordított mindenki, ki a félelemtől, ki az őrülettől. Ilka lélegzetvisszafojtva nézte az eseményeket. Nem telefonálhat. Mit mond, egy láthatatlan ember szemtanúja a családon belüli erőszaknak?
Az őrület úgy 20 perc múlva ért véget, a családtagok mind bocsánatot kértek a családfőtől. Lassan minden visszatért a rendes kerékvágásba, a gyerekek lefeküdtek, az anyuka jóéjt puszit adott nekik, az apa addig átnézte a nő telefonjának híváslistáját és üzeneteit, majd bezárta a telefont a saját éjjeliszekrényébe. A nő is bement a hálóba, félve bebújt férje mellé az ágyba, vigyázva minden mozdulatra és tekintetre, nehogy valamivel megint bekapcsolja azt a bizonyos gombot, az őrület Start gombját.
A férfi gyengéden átkarolta hátulról, elkezdte csókolgatni és szerelmes szavakkal illetni feleségét. Az asszony tudta mi a dolga. Felhúzta selyem hálóingét, majd összeszorított fogakkal tűrte, hogy férje minden különösebb előjáték nélkül beléhatoljon.

Ilka ezt már nem látta, az ajtóhoz lopózott miközben az asszony búcsút vett a gyerekektől. Megvárta, míg a hálószoba ajtaja is becsukódik és kisurrant a folyosóra. Ezúttal még sebesebben hagyta el a házat és tért haza megszokott közegébe. Levette a kapucnit és ült maga elé meredve. Szóval az idilli család terrorban él és nem tudnak belőle kitörni. Kívülről ők a bezzegcsalád, a tökéletes férj és feleség, és senkit nem érdekel, mi zajlik otthon, a négy fal között. Pedig azt az ordítozást a szomszédok is biztosan hallják. De ha szól a rendőrségnek, nem fog semmi sem történni. Egyrészt nem a szomszédban lakik, nem hiteles szemtanú vagy fültanú, és félő, hogy a férfi még jobban bekattan és még inkább bántja a családját.

Ilka kezdte kicsit máshogy látni saját sorsát, már nem tűnt olyan tragikusnak. Más élete sem olyan fényes annak ellenére, hogy kifele mi látszik belőle. Kimerülten, ruhástul dőlt az ágyba, azonnal elaludt.

Másnap 9-kor ébredt. Szombat volt, még egy nap volt a túráig. Az előző este álomszerűnek tűnt, tuti nem volt igaz, nem lehetett igaz. Napi rutinja közben átfutott az agyán, hogy ha már, akkor megnézi a harmadik delikvenst is közelebbről. Bár kicsit tartott tőle, hogy valami orgiába fog csöppenni, de a lehetőségekkel élni kell, ugyebár. És ha úgy alakul, leleplezi magát, és talán, esetleg, hozzávetőlegesen hátha beszállhat… Pajzán gondolatainak pont a szemközti lány vetett véget, ahogy kis köntösben kitárta az ablakot.
Ilka magára kapta a dzsekijét, fel a kapucni és átnyargalt a szemközti házhoz. Itt bevetés lesz. Megérzése jó volt, egy jóképű, agyonpacsulizott Jávor Pál utánzat csengetett is a 7/69-be, Elvírához. Ilkát kicsit kiábrándította a vonatmenetrendre hajazó név, de a lakásszám már annál jobban tetszett neki. Izgatottan lépett be a festő lány lakásába az ifjú úriember után. Ilka álla leesett, Elvíra addigra egy kinyúlt, tiszta festék pólóban és melegítőnadrágban díszelgett. Bemutakoztak egymásnak a fiúval. A fiú elment a mosdóba, kisvártatva anyaszült meztelenül jött elő.
Ilka megörült, na, végre, valami mégiscsak lesz és széles vigyorra húzta száját. Majd a mosoly kettő másodperc múlva le is fagyott az arcáról, mert a fiú a szoba közepén felült egy bárszékre, Elvíra befordította a megfelelő pozícióra maga elé húzta a festőállványt és elkezdett festeni. Hosszú, eseménytelen 5 óra következett, Ilkának azonban megint nem volt menekülési lehetőség a lakás kialakítása miatt, így a sarokban lévő babzsákfotelba huppant. Meggondolatlan lépés volt, mert a laticellgyöngyök zizgő hangja a festő és a modell figyelmét is felkeltette. Mindketten a sarokban lévő babzsákra metedek. Ilka megfagyott. Épp helyezkedni akart, mert kényelmetlenül fogott babot, de meg sem mert mozdulni. Elvíra észrevette, hogy modellje elnézelődött, gyorsan lekorholta, majd irányba állította újra. Fú, szerencse, hogy a művészeket könnyű kizökkenteni, gondolta Ilka.

Miután az akt elkészült, a fiú elment öltözni, Elvíra teát készíteni a konyhába, Ilka kifordult a babzsákból. Izzadt, mint egy ló, mivel az aktmodell látogatása miatt nagyjából 26 fokra volt fűtve a lakás. Alig várta, hogy hazamehessen és megszabaduljon a zubbonytól. Elvíra két csésze teával és ismét lenge öltözetben libegett vissza a szobába. Naaa, mégis lesz valami izgi, gondolta magában, mire a fiú is előjött a fürdőből. Vette a cipőjét, majd ballonkabátját. Hát ez hülye, gondolta Ilka, vagy valami fura szerepjátékba csöppent, mikor is csöngettek, közvetlenül az ajtónál. A fiú illedelmesen köszönt, Elvíra kinyitotta neki az ajtót, ahol is egy szőke, rövidre nyírt hajú, vagány kinézetű lány állt. Ilkát a rosszullét kerülgette, így kilépett a fiú után az előtérbe, de még visszafordult egy pillantásra, az új modellre. A szőke hajú lány azonban azonnal szájon csókolta Elvírát, aki viszonozta a láthatóan barátitól igencsak mélyebb üdvözlést. Majd bezárult mögöttük az ajtó.
Hát ezt nem hiszem el, ilyen nincs, gondolta Ilka és szélsebesen rohant le a lépcsőn, miközben tépte le magáról a dzsekit. A bejárati ajtónál összefutott a lifttel érkező modell fiúval, rámosolygott, aki illedelmesen előre engedte a lányt. Ilka megköszönte a gesztust és már azon gondolkodott, hogyan hívhatná fel magához a srácot, mikor az beszállt az utcán várakozó Audiba, amit egy ismert színész vezetett. A két férfi egymás felé fordult és megcsókolták egymást. Ilka majdnem átesett a ház előtti padon, annyira meglepődött. Aztán csak nevetett, ilyen tényleg csak a mesékben történik.

Felment a lakásába, lefürdött, hajat mosott, majd üzent a barátainak, hogy nem megy másnap a túrára, nincs baj, sőt, rég volt ennyire jól, de most inkább maga maradna. Fel kell dolgoznia ezt-azt. Felöltözött, kikereste a kabát címkéjét, becsúsztatta a zsebébe, elővette a blokkot is, majd visszasétált a Decathlonba.

• Mi a visszaváltás oka?
• Még sincs rá szükségem, köszönöm. Kirándulni mentem volna, hogy kimozduljak, és kicsit többet lássak a világból, de közben úgy alakult, hogy azt hiszem mindent láttam.