Novelláim

Interjú a vámpírral

Kati idegesen csattogtatta a tollat a kezében. Fél órája volt lapzártáig, de nem haladt a leadandó anyaggal. Kézzel írt jegyzetei szanaszét hevertek a türkiz színű kanapén, és a színben hozzá passzoló shaggy szőnyegen. A rózsaszín JBL hangszóróból Sweet Jazz szólt a Spotify támogatásával, mellette, a pakolható belsejű Ikea asztalkán pedig segédletként a harmadik pohár 2018-as Badacsonyi Rizling Hegybor éktelenkedett. Kezdte azt érezni, hogy fülei és orra nőni kezd a nedütől, de muszáj volt leadni az ezer karakteres, szőke celebről írt „mélyinterjút”, mely a másnapi internetes újságban jelenne meg.

Ihlet gyanánt kezébe vette a borosüveget. „Elegáns bor, testes, de nem nehéz. Lecsengése telt, egészen hosszú árnyalatnyi, fajtajelleges kesernye a végén. Az olaszrizling egy kicsit olyan a pincészetnek, mint egy igazi gyerekkori barátság: egy életen át elkísér és soha nem hagy cserben.”

Hm, hát, ha így halad, ez a barátság előbb véget fog érni, mint ahogy a dűlő gondolta volna…

Öt éve jelentkezett az újság hirdetésére, miszerint asszisztenst kerestek az ügynökséghez. Mindig is írni akart, gondolta majd bedolgozza magát és elindul az írói karrierje. Úgy képzelte, először kisebb sztorikat publikál, aztán egyre komolyabb munkákat kap, ismertséget szerez és megírja élete regényét. Nos, ez a pálya valahol a villamosremiz felé vette az utat. Odáig stimmelt, hogy elkezdett írni. De ez sem pont úgy történt, ahogy romantikus gondolataiban megfogalmazódott. Igazából egy tulajdonosváltás következtében kirúgtak körülötte mindenkit, akit nem, az maga mondott fel szolidaritásból, ő szabadságon volt és amúgy se vette észre őt senki, így megúszta a leépítést és ketten maradtak az informatikussal a cégnél. Az új főnök behívta másnap, közölte vele, hogy a shownak folytatódnia kell, és mivel magyar szakon végzett, ismeri a magyar nyelvet, írja meg a cikket a laposföld-hívők országos konferenciájáról. De ne nagyon legyen túl irodalmi, azt nem fogják érteni, tudja, mintha a piros-sárga cégéres boltban beszélgetne, olyan stílusban írjon. Kati szája tátva maradt, de kapva kapott az alkalmon, remek lehetőség, valahol el kell kezdeni, nem mondott nemet. Hát, így kezdődött írói karrierje. Azóta eltelt 4 év, az ügynökséget feltöltötték az új vezetés családi és baráti kötelékéből származó emberekkel. Kati pedig maradt a celebek csili-vili életével foglalkozó cikkek írója. A Pulitzer még váratott magára.

Szóval ült a jegyzethalom között, és arra gondolt, hogy a szőke szexszimbólumtól kávét rendelt az interjú előtt a bistroban, mert azt hitte ő a pincérnő, mivel smink nélkül nem ismerte fel. Sőt, amúgy sem ismerte volna fel, de így különösen kellemetlenül kezdődött a riport.

Az írásban pont ott tartott, mikor a szőkeség ecsetelte, hogy a valóságshow élő adásában, főműsor időben való dugás mennyit hozott neki a konyhára és mindenkit erre buzdít. Eszébe jutott a lány lenéző megjegyzése, hogy ki kéne próbálnia, mert akkor nem lenne ilyen csöves kinézete, hogy csak az Orsayből tud ruhát rendelni. Hm, ha tudta volna, hogy azt is csak egy facebook csoportból, szekondhend, lecímkézve… Nem is érti, hogy nem ment még Dunának emiatt.

Ült a kupacon, agya, mint a Góbi sivatag, igazából az egész életéről azt gondolta. Sivár, üres, végtelen semmi.

A Rizlinggel való barátsága a végéhez közeledett. A csuklójára tetovált könyvet nézte. A credot. Az alfát és omegát. Fenkölt gondolatai lenyomatát a tudásszomjról és az ismeretek átadásról. De a világ nem erről szól.

Vett egy mély levegőt, és gyorsan megírta a sztorit határidőre. Át se olvasta a cikket, úgyse tűnik fel senkinek, ha szóismétlést, vagy helyesírási hibát tartalmaz. Átküldte a főnökének, a levél tárgya: le vagyok jőve az életről, holnap felmondok. Majd kiitta az utolsó korty borát a poharából.

Másnap a reggeli szeánsz – kávé mellé egy szem keksz az Ikeás fellépőn ülve– közben pörgette az instát és látta, hogy a celeb éppen egy milánói reggeliző teraszáról posztol. A képbe beúszott egy e-mail értesítés. Re: le vagyok jőve az életről, holnap felmondok. Rákattintott, megnyílt az üzenet: „Katika, beszélnünk kell, az interjú szenzációs. Van egy remek lehetőségem számodra. Az Észbontók idei évad két legnépszerűbb versenyzőjével kellene riportot készítened. Ha beérsz, beszélünk. Különben is, mi ez a tárgy, mi az, hogy le vagy jőve az életről? Nincs is ilyen kifejezés.”

Kati nagyot sóhajtott, felkelt a fellépőről, letette a telefont a pultra, elmosta a bögrét és elment öltözni.

Hozzászólás