Juli hátát nekitámasztva a lehajtható lapú asztalnak ült a hűs előszoba kövén. A járólapok enyhet adtak a 36 fokos forróságban. Volt ugyan légkodni a lakásban, de nem szerette, csak a legvégső esetben kapcsolta be.
A lakás olyan pici volt, hogy 5 lépésből át lehetett rajta kelni. A kis konyha az előszobából nyílt. Juli nézte a sütő ajtaján visszatükröződő képet, ahogyan kinyújtott jobb lábára hajtott fejjel pihent Léna, a drótszőrű öreg vizsla. Egyszerre vették a levegőt, együtt szuszogtak, nézték egymást a tükörképükben.
Juli 15 évvel ezelőtt épp a szemetet vitte le akkori albérletéből, mikor egy síró hangra lett figyelmes. Az összetéveszthetetlen kiskutya nyüszítés azonnal cselekvésre késztette. Elkezdte keresni a hang forrását, mígnem rájött, hogy a hangok a kuka mélyéről törnek utat a tavaszi levegőbe.
Töprengett, mi tévő legyen, mégsem ugorhat csak úgy bele a kukába. Végül szomszédai segítségét kérte. Egy kampós bot segítségével kihalászták a hang forrását, egy nejlonzacskót, benne 3 kiskutyával. Sajnos csak egy kutyus élte túl a kalandot. Juli már régóta szeretett volna kutyát, de nem mert belevágni, pláne nem egy kölyökkutyával. Most hirtelen az élet megoldotta ezt a kérdéskört. Megtartotta a kis, fehér mellénnyel és bal hátsó lábán zoknival rendelkező nyüszögő szőrcsomót. A Léna nevet adta neki. Az állatorvos szerint pár hetes lehetett, szemei már nyitva voltak és csoda, hogy túlélte a kukás jelenetet.
A lány hazavitte a csöppséget, cumisüvegből etette, próbálta életben tartani. Sikerrel járt. Léna napról-napra erősebb lett, szépen cseperedett.
Nem volt egyszerű az élet a kajla vizslakölyökkel. Lábai nem mindig engedelmeskedtek és növekvő méreteivel sem volt mindig tisztában. A tinédzser korszakot egy állólámpa, egy pár cipő, egy fél görkorcsolya, rengeteg zokni a szárítóról és egy szőnyeg széle sínylette meg legjobban. Meg Juli idegei.
Ám a nehézségek ellenére egyre jobban összecsiszolódtak. Léna feje lágya kezdett benőni, megkomolyodott az évek előrehaladtával.
Különleges kapcsolat alakult ki köztük. Juli úgy érezte, Léna pontosan tisztában volt vele, hogy megmentette az életét.
Úgy öt éve éltek már együtt, mikor egyik este Juli takarításba kezdett. Porszívózott a lakásban, és a lakás előtti területet is, a lábtörlővel. A felmosásnál tartott, résnyire nyitva hagyta az ajtót, hogy jobban száradjon. Léna furcsa mód ugatásba kezdett, pedig nem szokott, nem félt a porszívótól sem és amúgy is túl voltak rajta. Nyugtalanul Juli körül sündörgött csipogó hanggal. A lány nem értette az eb fura, eddig nem tapasztalt viselkedését. Csendre utasította társát, és folytatta a pakolászást.
Léna tovább csaholt, egyre erőteljesebben, amire a szomszéd is felfigyelt. Mivel az ugatás, nyüszögés nem maradt abba, kijött a gangos ház folyosójára, hogy megnézze, mi a nyugtalanság oka az alapvetően csendes szomszédban. Látta a résnyire nyitott ajtót, kopogott, mikor nem jött válasz, benyitott. Juli ott feküdt eszméletlenül a földön, Léna pedig kétségbeesetten topogott körülötte, és láthatóan örült a szomszéd érkezésének. A mentő rövid időn belül kiért, Julit kórházba szállították, Lénát kisebb erőfeszítések árán sikerült leszedni a hordágyról.
Pár nap után hazatérhetett a lány, szerencsére maradandó sérülése nem történt. Lénára a szomszéd vigyázott a távollét idejére. Mikor belépett, a kutya szinte repült gazdája felé. Az amúgy is szoros kötelék ebben a pillanatban vált leírhatatlan kapoccsá. Léna megmentette Julit. Az ájulás oka epilepszia volt. Juli rohamot kapott, amit Léna már sokkal előbb megérzett.
Léna rejtett képességét képzett epilepszia jelző kutyaként kamatoztathatta. Juli figyelmét felhívta a közelgő rohamokra, így a lány biztonságba tudta magát helyezni, és értesíteni tudta környezetét a roham miatti teendőkről.
Sok idő eltelt az első roham óta. A gyógyszerekre jól reagált a lány szervezete, jó ideje tünetmentesen élte életét. Léna is nyugdíjba vonult, vigyáz gazdájára, lesi minden mozdulatát, de megkoptak érzékei.
Eltelt 15 év. Juli sokszor elgondolkodott azon, hogy nincsenek véletlenek. Mindennek oka van. Minden kihat mindenre, még ha az origónál nem is gondolunk erre. Lénával találkoznia kellett. Azzal, hogy megmentette a kukából kihalászott kis jószágot, egy őrangyalt szegődtetett magához.
Ültek az előszoba kövén és Juli szemébe könnyek szöktek, ahogy nézte öreg barátját a sütő visszatükröződésében, akinek már nem csak a mellénye és zoknija volt fehér. Lehunyta könnyes pilláit és együtt szuszogtak tovább ők ketten, egyként.
Little Eaglecastle 