Portói tartózkodásunkkor a szeszélyes időjárásnak köszönhetően felmerült bennünk, hogy át kéne ruccanni Lisszabonba. Nos, ez az átruccanás egyébként úgy 8 órás buszutat és 700 km-t jelentett napon belül. Végülis, nem mi vezettünk…
Néztünk több lehetőséget, de a vonat elég drága volt, és nem sokkal gyorsabb. Anno, 2015-ben, amikor Lisszabon szolgált bázisként, belföldi légijárattal mentünk át Portóba. Ezt valószínűleg a covid elsodorta, nem fapados gép pedig horribilis árra jött ki, így kizárásos alapon maradt a busz. A Flixbus járata szálláshelyünktől 5 perc sétányira indult, reggel 7-kor. Lisszabon belvárosába nagyjából 11-re értünk, így 7-8 óránk maradt a város felfedezésére.
Triumvirátusunk két tagja tiszteletét tette már a városban, ahogy az előbb is említettem, egy lányzó azonban még Lisszabon szűznek, sőt egyáltalán Portugália szűznek volt mondható.
Az utcaszerkezet az elmúlt 7 évben sem vált párhuzamossá, így párszor össze-vissza kacsáztunk. Első utunk a part volt, innen felsétáltunk a városközpont legmagasabb pontján elterülő Szt. György várba, mely Lisszabon egyik legjelentősebb emlékműve. De monumentálisnak biztosan mondható. A vár legrégebbi részei a 6. századból származnak, funkcióját tekintve volt palota, börtön és laktanya is.
Nyilván elkezdett esni itt is, így próbáltunk kicsit szél- és esővédettebb helyre húzódni a vár gyomra felé. Ahogy elővettük a süteményes dobozt, egy páva jelent meg. Nem rendelkezem különösebb ornitológiai előképzettséggel, de meglepett, hogy a páva a kókuszos sütinkre pályázott. Tény, Darwin is rácsodálkozna mai világunkra, az biztos.
Miután a tollas jószágot addig áltattam a kókuszos csodával dobozon keresztül, míg meg nem tudtam simogatni, továbbálltunk. A vár után a történelmi városrészben kódorogtunk, útban a Time Out Market nevezetű evőpiac felé. Az előző napi portói Mercado-s gasztronómiai élmények és az előtörő emlékképek után nagy elvárásokkal vetettük bele magunkat a lisszaboni délutánba. Ici-picit melléfogtunk. Bacalhaut kívántuk, ami tőkehal, csak épp nem olyan formában érkezett a tányéron, mint amire számítottunk. Egy darab bőrén sült, natúr tőkehalat kaptunk, krumplival. Nyelvi nehézségek level 8. Mi az aprócska, tésztával kevert, majd kisütött falatokra vágytunk. Így jártunk. Hogy felhozzuk a napot, mert jó étel nélkül mégsem maradhatunk, a lányok benyomtak egy octopus hot-dogot, én meg kerestem Pastel de bacalhaut.
Tele pocakkal visszamasíroztunk a belvárosba. Időnk kezdte szűkös keretek közé szorítani látogatásunkat, de a híres 28-as villamost mindenképp ki akartuk próbálni. Ilyenek ezek a 28-as villamosok. Híresek, csak nálunk kicsit másképp…
Szóval, villamos. Ezzel a járattal gyakorlatilag az összes nevezetességet be lehet járni. Az egy alkalmas jegy, ha jól emlékszem 3 EUR körül mozgott, de ha valaki napijeggyel rendelkezik, akkor bátran le-fel szállhat a villamosról, így nem csak menet közben csodálhatja a nevezetességeket. A villamosra a végállomáson a lisszaboni Deákon, vagyis a Martim Moniz téren szálltunk fel, nagyjából egy órányi várakozás után. Amiatt lehet csak érdemes kivárni, hogy a villamos bal oldalára tudjunk ülni, ugyanis az érdekesebb, de utólag belegondolva, ha egy megállónyit odébb sétálunk, várakozás nélkül feljutunk az első csengető sárgára. Az utat oda-vissza kicsit több, mint egy óra alatt teszi meg. Sajnos az idő szűke miatt csak pár megállót mentünk, úgy negyed órát utaztunk. De így is nagy élmény elhaladni úgy a házak mellett, hogy a villamoson ülve, pusztán a kezemet kinyújtva, be tudok kopogni az ajtókon.
Lisszabon is bővelkedik látnivalókban. Templomai gyönyörűek. Belémbe sajnos nem jutottunk ki, pedig érdemes megnézni a Szt. Jeromos kolostrort, vagy a Belém-tornyot, melyek ketten együtt a világörökség részei. A negyed híres a már emlegetett híres édes kosárkájáról, amit itt Pastel de Belémnek hívnak, utalva arra, hogy ez itt más, mint a többi. A legenda szerint ez az eredeti, a kolostorban lakó szerzetesek fundálták ki a receptet, és csak az itt készült sütemény nevezhető Pastel de Belémnek, így a többi csak a „tésztában krém” (Pastel de nata) elnevezéssel élhet. Véleményem szerint isteni bármelyik. Valljuk be, egy tojássárgájából készült krémet nem volt annyira nehéz leutánozni a földi halandóknak sem.
Lisszabonra nagyon kevés egy nap. Szép főváros, nagyon más, mint Portó. Sokkal színesebb néptömeg lakja, rengeteg a brazil, amit ha kicsit is vannak emlékei az embernek töri órákról, nagyon nem kell csodálkozni.
Sokkal több a turista, a zsebes, az idegesítő napszemüvegárus, drágább, mint Portó. Igazából itt minden megvan, ami a tömegturizmushoz tartozik, előnyeivel, hátrányaival egyaránt.
A villamosozást és fél óra metrózást követően kezdetét vette a 4 órás Lisszabon-Portó buszozás. Így belegondolva, cseppet hibbant tyúkok vagyunk, ennyit utazni, de szerintem megérte.
Lisszabon üde színfoltja a térségnek, van itt minden, tiszta svédasztal, látni kell.
Little Eaglecastle 