Útinapló, gasztroélmények

Portó – 1. nap

Úticélom ezúttal Portó. 2015-ben már jártam itt, mindössze egy napra, de akkor semmit nem sikerült a városból látni egy éppen lecsapó hatalmas vihar miatt. Akkor azt is kérdésesnek véltem, nem kerülünk-e be a Légikatasztrófák következő évadába. Végül azon túl, hogy csak a macskaköveket láttuk a városból, nagyjából semmit. Megfogadtam, hogy ezt a várost újra látni kell, mert szép, színes.

A bakancslista ezen pontjának kihúzása most teljesült. Bár az időjárás semmi jóval nem kecsegtet bennünket, a tegnapi megérkezést követően volt alkalmunk kicsit bóklászni.

A repülőút közel 4 órás, még a tűrhető kategória, legalábbis számomra. A városba metróval lehet bejutni. Egy valami jár, ez a metró, ami amúgy villamos és elővárosi vonat is egyben.

Szállásunk nagyjából a belvárosban található. Teraszos kis apartman, mindennel felszerelt, jó áron. Paolo a házigazda nagyon kedves és segítőkész. Akárhányszor egyeztettünk, mindig kérdezgettük a kávéfőzőt. Megérkezéskor is központi téma volt, aggódtunk a kapszulák miatt, Paolo lehívott minket, hogy majd ad. Itt történt egy kis félreértés, mert lementünk és már főtt a kávé. A portugálok presszót isznak, emlékeimből derengett, hogy elég erőset és tisztán, feketén. Mivel nem volt tej, és nem akartuk a kedvességet visszautasítani, ledöntöttük a rövidet. Kellemes meglepetésként, nagyon finom ízvilágú kávét kaptunk. Nem volt zavaró tej nélkül sem.

Csomag le, város fel. Átsétáltunk a szemközti oldalra. Zegzugos meredek utcácskákon haladtunk a partra. Éhesek is voltunk és az eső is eleredt, így bevágódtunk az egyik étterembe. A többiek halas egytálételt kértek, én pedig francesinhat, ami egy portugál szendvics. Két szelet kenyér közt kolbász/füstölt sonka, egy szelet steak, forró olvasztott sajttal és paradicsomos szósszal leöntve, tetején vagy van tükörtojás, vagy nincs, és sültkrumplival tálalják. A magyar ízléshez közel áll véleményem szerint, az állagok és a fűszerezés miatt.

Az eső elálltával tovább haladtunk a Douro partján, ahol találtunk egy Mercadot. Ez nem csak a sima piacot takarja, hanem evőpiacot is. Meg lehet kóstolni a helyi tipikus ételeket, söröket, portóit is. A kis sütiket, a Pastel de Nata-kat rendszerint menüben, kávéval együtt adják. A Pastel de Nata kis leveles tésztából álló kosárka, benne tojásos vaníliás krémmel, amit megsütnek.

Sétánkat egy, már 2015-ben is kipróbált vendéglátó egységben szakítottuk meg újra, a Quevedo Port Wine nevezetű helyen. A családi vállalkozás saját borait, ginjeit, olívaolaját lehet megkóstolni, autentikus környezetben, fado zene mellett. A fado egy gitárkísérettel előadott melankolikus ének.

A portói isteni. Nem szeretem az édes borokat, de a portói nagy kedvencem. Nálunk korlátozottan elérhető, kereskedelmi láncoknál a Tawny kapható, egyéb fajtájával nem igazán találkoztam. A portói bor szigorú módszertani előírások betartásával készül, Alto Douro borvidéken. Egy cuvée, melyet az eljárás során „felerősítenek” egy kis borpárlattal. Az így kapott édes ital alkoholszázaléka 20 körül mozog, mint egy likőré. Eredetileg a jobban eltarthatóság és a tengeren túlra történő szállíthatóság végett adtak hozzá borpárlatot.

Létezik belőle fehér, rosé, vörös, száraz, félszáraz és édes. Jellemzően 3 évig érlelik 20.000 literes hordókban vagy tartályban, ezután vagy palackozzák, vagy kisebb hordókba kerül át. Vannak 40 éves borok is. Kóstolónk alkalmával 4 tételt próbáltunk ki. Egy félszáraz fehéret, nálam ez vitte a prímet, egy rosét, egy 3 éves rubyt (kékszőlőből készül és maximum 5 évig érlelik), végezetül egy 4 éves tawnyt. Kísérőnek pedig szintén helyi specialitást kóstoltunk, a furcsa, sárgás színű, leginkább túlméretezett csicseriborsóhoz hasonlító, enyhén sós vízben ázó bogyót, a farkasbabot.

A kóstoló után újra nyakunkba vettük a várost. Visszatértünk az ideiglenes otthonuknak helyet adó Sé városrészbe. Az épületek szépek, színesek, feltűnően szűkek, sok az elhanyagolt és a lakatlan közülük. Nagyon változatos a városkép.

A 3 óra alvás, utazás, mászkálás végeztével aránylag hamar a szállásra érkeztünk és nyugovóra térünk. Folyt köv. holnap.

Hozzászólás