A magánklinika folyosójára beszűrődött a délutáni napfény. A páciensek nyugodtan várakoztak. Ki magazint olvasott, ki a telefonját nyomkodta. Számtalan orvosi kezelés közül lehetett választani. Plasztikai sebészet, fogászat, kozmetikai műtétek, gasztroenterológia stb.
Egy lány a nőgyógyászatra várt. Pár hete járt itt, amikor egy rutinvizsgálat során kiderült, hogy dédelget valamit. A kis galád csendben növekedett az elmúlt egy évben, nagyjából másfél centimétert. Az orvos összeráncolt homlokkal diktálta az asszisztensnek az adatokat, néha felnézett, mutogatta az ultrahang képen az 5 és fél centis, jól kivehető, nagyjából kör alakú foltot. Látta ő is, ott volt és mostanra hűlt helyét kellett volna nézegesse, vagy valami más apropóból gyarapodó képletet, de nem ez vibrált a monitoron. Az orvos szólt, hogy öltözhet, majd leült vele szembe a székre. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, elrebegte, hogy annak bizony nem kellene ott lennie, nem jó jel, hogy nőtt, az a biztos, ha egy speciális vérvételre megy el, ami tumormarkereket néz. Az eredménytől függ a további kezelés.
Az ember 40 alatt azért nem pont ezeket a híreket szeretné hallani. És bármennyire is próbálja elhessegetni a rossz érzéseket, azok beeszik magukat a gondolatokba és a legváratlanabb helyzetekben törnek elő. Ráadást a családban gyakoriak voltak a daganatos megbetegedések, a lány tartott tőle, hogy őt sem kímélik. Egyik családtag betegségével kapcsolatban gondolkodott el azon, hogy amennyiben vele történik valami, kiderül egy súlyosabb betegség, melyik ponton közli majd ezt környezetével, családjával, barátaival. Meddig lehet eltitkolni, el akarja-e titkolni. Jobb-e róla beszélni, akarja-e hogy sajnálják. Egyáltalán ki lenne mellette, vagy azt is egyedül kell végigcsinálja? Életben akar-e maradni, mikor adná fel.
Ezek a gondolatok újra előtérbe kerültek, ahogy ment át az aluljárón a 75-ös trolihoz. Egy belső hang azt mondta; hülye vagy, hiszen ez nem jelent semmit, ne temesd el magad azonnal, persze kapóra jönne, hogy kis időre kicsekkolj az életnek nevezett eszeveszett mókuskerékből, de nem teheted meg, nem vagy abban a helyzetben. Mély levegő, menjünk tovább.
A vérvizsgálatra közel két hetet kellett várni. Ezalatt az idő alatt a lány hol egyáltalán nem gondolt a petefészkében tanyázó társbérlőjére, hol a végrendeletét fogalmazta. Amúgy is a végletekben élt, egyszer fenn, egyszer lenn, legkevésbé középút. Idegesen várta az eredményt.
Csippant a telefon, mail jelezte a betegdokumentum érkezését az EESZT-be. A lány tárcsázta a rendelőt és időpontot kért a konzultációra.
Még egy hét telt el. Ült és várt sorára a délutáni napfényben. Nyílt a rendelő ajtaja, az asszisztens kedvesen kiszólt, Annamária jöjjön, a doktor úr már várja.
Little Eaglecastle 