Kaleidoszkóp

Fagyos decemberi reggel köszöntött a fővárosra. A villamosok döccenve haladtak a kiskörúti merev síneken. Nóra felfigyelt a kerekek monoton kattogására. Lábait felhúzva az ágykeretre, gubbasztott a matrac szélén és üveges tekintettel bámult maga elé.

Ablaka a Nemzeti Múzeumra nézett. Sohasem szokta hallani a zajokat, a mindennapi rutin kizárta őket, még a nyáron kitátott ablakokon keresztül bedőlő morajlás sem verte ki szeméből az álmot. Most azonban mindent hallott. A reggeli villamosokat, az ébredő várost, a kukásautó búgását. Nem bírt aludni, lassan két hete.

Ákossal két és fél éve éltek együtt, kapcsolatuk nem igazán haladt semerre. A fiú rengeteget dolgozott, sokszor vidéken, kevés időt töltöttek együtt. Nóra számtalanszor eljátszott a szakítás gondolatával. Haladni akart. 35 múlt, így érthetően szeretett volna már családot alapítani. Bár egyáltalán nem volt biztos benne, hogy Ákossal szeretné összekötni hátralévő életét, de a fiú bizonygatta, hogy hamarosan révbe érnek. Tudnak saját lakást venni, előléptetik, megteremtve ezzel a biztosabb és kiszámíthatóbb jövőt. Nóra várt türelmesen, közben egy belső hang nagyon halkan, de megpendítette a kétely húrjait. Valóban Ákos az ő embere?

Aztán jött egy hirtelen fordulat. Október végén Ákos gyertyafényes vacsorával várta haza, ünnepélyes keretek közt bejelentette, hogy kinevezték csoportvezetőnek a banknál, megtörtént a várt előléptetés. Desszert közben jött a még nagyobb meglepetés. Ákos megkérte a lány kezét. Nóra repesett a boldogságtól, azonnal igent mondott, végre azt érezte, hogy az ő elképzelései is érvényesülhetnek a kapcsolatban. Az addigi kis vészharangok zúgását elnyomta a jövőbe vetett hit és álomkép.

Teltek a napok, Nóra tervezgette újdonsült életét, ám november végén, egyik nap munkából egy félig üres lakásba tért haza. Nem hitt a szemének. Először azt gondolta kirabolták őket. Lehetetlen, az ajtó zárva volt, ő nyitotta ki kulccsal, és az ő holmijai, illetve az albérletben eleve meglévő dolgok a helyükön voltak. Ekkor tudatosult benne, Ákos se szó, se beszéd, elköltözött. Pár személyes holmit leszámítva mindent elvitt. Csupán egyetlen üzenetet hagyott: Ne haragudj rám! A kulcsok a postaládában vannak.

A lány szinte sokkot kapott. Próbálta Ákost elérni, de a fiú nem vette fel a telefont, az üzenetekre sem reagált. Pár nap múlva Ákos egyik barátja elment a fiú maradék cuccáért. Nóra kérdőn nézett a fiúra, aki láthatóan mérges volt rá. A barát egyszer csak nekitámadt a lánynak, hogy hogy tehette ezt Ákossal, aki szívét-lelkét beletette a kapcsolatba, miközben ő csak játszott vele, megcsalta. Nóra szemei a csodálkozástól egy prédát kereső uhuéra kezdtek hasonlítani. A barát elviharzott, Nóra meg csak állt az ajtóban. Eddig sem értette a pálfordulást, ezt a kirohanást meg végképp nem.

Pár nap múlva egy közös baráttól végül megtudta a választ. Ákos nagyjából egy éve megismerkedett valakivel, és most hozzá költözött. A barátnak úgy állította be, hogy ő az áldozat, hogy már rég nem voltak jóban Nórával, és a lány csak kihasználta őt. Nóra számra értelmet nyertek a vidéki távollétek.

Nóra letette lábait az ágykeretről, belebújt bolyhos papucsába, és a könyvszekrényhez ment. Levette eljegyzési gyűrűjét és a polcon lévő kis tálkába dobta, amiből kipattant és visszagurult az ágy alá. Nóra habozott, hogy otthagyja e, végül lehasalt az ágyhoz és tapogatózni kezdett alatta. Keze egy hengeres tárgyba ütközött. Kihúzta, egy kaleidoszkóp volt. Az ablakhoz ment belenézett és megforgatta. A játékban lévő kristályok színes kavalkádja különböző formákat öltött. A gyűrűről megfeledkezve leült a számítógép elé és bepötyögte a szót a keresőbe.

Kaleidoszkóp: Optikai játék. Néhány szimmetrikusan elhelyezett tükör egy csőbe helyezve, mely megsokszorozza az apró csillogó színes tárgyak képét. A kép a kaleidoszkóp forgatásával végtelen variációkban változtatható, innen az átvitt értelmű jelentés: színesen kavargó változások gyors egymásutánja.

Nóra az íróasztalon heverő tárgyra nézett és önkéntelenül elnevette magát. Egy gondolat futott át az agyán: pont, mint az élet, összeáll, szétesik, végül más formában áll össze újra.