Mesterkorty

A vidéki kisvárosban nem szokták meg az emberek, hogy valaki, különösen nőként, beüljön egyedül egy bárba.

A pincérek sem tudtak ezzel mit kezdeni, hősünket ez azonban a cseppet sem izgatta, megszokta, hogy egyedül jár helyekre. Nem érdekelte az emberek mit gondolnak róla. Évekkel ezelőtt ráállt erre. Nem fog arra várni, hogy ha mehetnékje támad, ne tegye meg csak azért, mert a társadalmi konvenciók mást diktálnak. Szabad, és élvezte ezt a szabadságot, bőven eleget élt gúzsba kötve.

Klaudia szüleit látogatta meg az előtte álló hosszú hétvégén. Szerette szülővárosát, ha tehette, gyakran járt haza. Bár már nem pont ott laktak, ahol gyermekéveit töltötte, vonzotta a Naszály, a Dunapart, a Liget fái. Sok időt töltött a természetben, vagy a város főterén. Voltak kedvenc helyei.

Más a kávézásra, más a reggelizésre, más egyéb hóbortokra.

Farmer-bakancs-játszós felső kombóban belibbent a bárba, bekuckózott a sarokban lévő műrattan fotelba, kikérte első, white russian koktélját és írni kezdett.

Régen is írt, de sosem volt bátorsága megmutatni azt bárkinek. Gyerekként szárnyaltak gondolatai, élénk fantáziája esetenként torz szüleményeit papírra vetette és gondosan őrizte anyjától megörökölt íróasztala zárt ajtaja mögött. Aztán egyik nap mielőtt iskolába ment, a cserépkályhában lobogó tűz martalékává tette ifjúkori irományait.

Nehéz hetet zárt. Egyre kevésbé érezte magát komfortosan a munkahelyén. Ráadást folyton nyomasztották az anyagi gondoktól való félelmek, a társtalanság, a gyermektelenség. Állandósultan azt érezte, hogy nem tart sehol, hogy semmit nem ér, nincs családja, nincs karrierje, csak vegetál, pedig próbálkozik. Nem ül a babérjain, tanult, olvasott, a belét képes kidolgozni, a kötelességtudat nagyfokú maximalizmussal párosul, mégis van valami gát, ami nem engedi őt kiteljesedni. Ez a hét pedig különösen megviselte.

A szomszédban zajló háború elől menekülők helyzete mély nyomot hagyott benne. Előző hétvégén éjjel kiment, hogy fuvart biztosítson számukra. A hideg, az adrenalin és a feladat ébren tartotta, nem gondolkodott, nem érzett.

Azonban másnap leülepedett az élmény és a mélyérzésű lány zsigeréig hatolt. Ezek az emberek egy hátizsákkal és egy szatyorral hagyták hátra egész életüket, az otthonukat, munkájukat, egyesek állataikat, családtagjaikat és nem tudhatják, hogy valaha visszatérhetnek-e. Egy biztos, az életük gyökeresen megváltozott attól a naptól fogva, ahogyan felszálltak a Záhonyba tartó vonatra.

Klaudia másnap vásárolni ment és egy megmagyarázhatatlan fura érzés kerítette hatalmába, mikor szerzeményeivel hazatért. Próbálta azonosítani az érzést, mígnem rájött, hogy ez valamiért a bűntudat. Ő itt vásárolgat, miközben más egy életet hagy hátra. És mi van, ha kiterjed az égés és neki is menekülnie kell majd?

Elkezdődött a hét, a háborúról szóló híreket próbálta kerülni, de a segítő csoportokban látta, hogy egyre több ember érkezik. Egyre nagyobb a baj és nem a napokban fog befejeződni ez az egész.

Kedden szendvicseket vitt a Keleti pályaudvarra. Emberek hemzsegtek mindenhol, várták a vonatot, ami tovább viszi őket valami békésebb helyre. Miután kicsit megállásra kényszerültek az utasok, kezdtek leülepedni bennük a történtek. Volt idejük kicsit gondolkodni, ez látszott az arcukon és az a határtalan fáradtság. Klaudia megrendülten metrózott zuglói otthona felé.

Az amúgy is fergeteges party hangulatát két jól irányzott kérdés dobta fel még igazán. Mindkettő kérdés ugyanarra irányult. Van-e gyerek. Mosolyogva, sajnálkozva csak annyit mondott, hogy nincs, sajnos nincs. A héten pont nem ért rá a gyereknemzésre, épp sittet pakolt az erkélyfelújítás után.

Nem baj, majd lesz, hangzott a válasz. Persze, ha lop egyet….

Sikítani tudott volna. Szálljanak már ki végre a méhéből. Bőven elég személyes tragédiának éli meg, hogy 38 évesen nincs gyereke. Ő lenne a legboldogabb, ha lehetne. Nem kell, hogy lépten-nyomon ezt kérdezzék tőle. Mintha ez lenne az emberi lét mércéje. Mintha ezen múlna, hogy valaki értékes ember, vagy sem. Mintha egy nőnek csak ez lenne az egyetlen kiváltsága. Csak akkor nő egy egy nő, ha gyerekeket szül. Van gyerek, ja, nincs, de rossz és nincs több téma. Le vagy sajnálva. A társadalom szégyenfoltja vagy, többet adózol, semmilyen kedvezmény nem jár, de bánná a franc, csak az a belső kín ne lenne. Az senkit nem érdekel, hogy egyedül érsz el olyanokat, amit mások ketten, plussz szülői segítséggel.

Klaudia csak írt, ujjai fürgén klimpíroztak a billentyűzeten, kiírta magából a fájdalmat, a hét történéseit. Közben szürcsölte második moscow mule koktélját melyet kedvéért megbolondítottak egy csipet mangóval, tabasco szósszal és bazsalikommal. A hely specialitása, csak neki. Csak véletlen műve az orosz vonal.

Mélyet szippantott a koktélból, megcsapta a bazsalikom összetéveszthetetlen friss illata, már csak egy korty maradt. Klaudia elgondolkodott, ha létezik mesterfalat, vajon létezik mesterkorty is?

Az elmélyült írás közben beharapott keskeny ajkán fogai engedtek a szorításból. Szája lassan hozzáért a hűs fémbögréhez. Átszellemülten, csukott szemmel, lassan itta ki az utolsó csepp koktélt is, a tabasco csípőssége végigszánkázott torkán, lúdbörzött a karja.

Hm, ez volt a mesterkorty, hát létezik.

A bögre acélos hanggal ért az asztalhoz. A lány kikérte a számlát, összecsukta a laptopját, fizetett és elköszönt. A mesterkorty élményével az ízlelőbimbóin, immáron kicsit lenyugodva tett még egy kört a kihalt városban, mielőtt hazatért.