Angéla

Angéla a 40-es évei elején járó, önálló egzisztenciával, menő állással rendelkező, egyedülálló nő.

Egy könyvkiadó cég ügyvezetője. Karrierjét önállóan építette, lassan lépkedett azon a képzeletbeli ranglétrán, mígnem egyszer csak a csúcsra ért. Legalább itt, az élete ezen területén. Nőként nehéz helyt állni vezetőként, de Angélát mindenki szereti, tiszteli, egy valakit kivéve, önmagát.

Történetünk főszereplője az aznapi 14 órás etapját letéve egy pohár borral ült ki újlipótvárosi kétszobás design lakásának erkélyére. Zápor utáni fülledt nyári meleg furcsa illatokat terelt a Szent István Park felől az 5. emeleti balkonra. A tücskök is rázendítettek esti nótájukra. A távolból a Margitszigeti Zenélő Kút a Time to say goodbyet játszotta végtelenítve.

Angéla elmélázva hallgatta és bámulta a sziget felől szűrődő fényeket. Szeretett itt lakni, szerette nézni a futókörön kocogókat, a hajókat a Dunán, a parkból felszűrődő gyerekzsivajt, a Pozsonyi út reggelizőit és kávézóit. Alapvetően szerette az életét, de valami hiányzott belőle és ezt próbálta a munkába való beletemetkezéssel kompenzálni. Vagy legalábbis elterelni önnön személyéről a figyelmet. Ezen az estén viszont belebotlott önmagába.

Angéla a munkahelyen inkább barát volt, nem főnökösködött, bár határozott fellépésével mindent elért mindenkinél, amit csak szeretett volna. Az üzleti életben mindenképp.  Aznap egyik, nála jóval fiatalabb beosztottja büszkén mutatta jegygyűrűjét. A héten már második alkalommal kellett szembesülnie az élet rendjével.

Az erkélyen ülve mélyet szippantott a fülledt levegőbe és belekortyolt a 2017-es évjáratú Günzer Cabernet Francjába. Próbálta ámítani magát a tökéletes élettel, de a szíve mélyén minden egyes alkalommal összetört, ha valaki a környezetében házasságra lépett, vagy gyermeket várt. Kutakodott gondolataiban és próbált ésszerű magyarázatot találni arra, az önostorozáson kívül, hogy neki miért nem adatott meg. Hiszen csinos, okos, értelmes, kedves, nem haszonleső. Mégsem kellett soha eléggé. Felidézte első nagy szerelmét. Ami nem plátói volt és akár lehetett is volna belőle valami. Akkor szembesült vele először, hogy életek keresztezik egymás ugyan, de aztán valamiért nem tudnak együtt haladni.

16 éves volt, másodikos gimnazista és egy ismerős lagziján összetalálkozott Vele. Létezik szerelem első látásra. Ricsi 20-on éves volt. Magas, csodás kék szemekkel és szőke hajjal, cinkos mosollyal, fülbemászó baritonnal rendelkező fiatalember. Angélát sosem a korosztályába tartozó fiúk vonzották, sokkal érettebb volt náluk. Egész éjjel táncoltak, beszélgettek, nem bírtak betelni egymással. Nehéz volt az elválás. Ezt követték a mindennapi hosszú telefonbeszélgetések, a szülők sápítozása a magas telefonszámla miatt, de a találkozás valahogy nem tudott összejönni, többnyire a távolságra (30 km) és Ricsi munkájára hivatkozva. Végül a telefonhívások is elmaradtak. Angéla kétségbeesetten keresgélte az okokat, mit rontott el, hol hibázott. Pörgette vissza és elemezte agyában az elhangzott szavakat, de nem talált semmit. Elkönyvelte, hogy nem elég jó. Teljesen magába zuhant, nem evett, nem tanult, nem aludt. Vegetált. De dacból nem hívta ő sem a fiút. Gyerekkori barátnője gimiben is osztálytársa lett, megelégelte a szenvedést és felhívta Ricsit. Elmondta neki, hogy Angéla teljesen összetört, nem érti mi történt, szolgáljon valami magyarázattal.

Következő napot beszélték meg a telefonhívásra. A lány izgatottan tárcsázta a telefonfülkéből az annyiszor bepötyögött számot. Amikor meghallották egymás hangját, megállt az idő, újra egymásba olvadt a két fiatal a vonalon keresztül. Végül Ricsi “megnyugtatta” Angélát afelől, hogy nincs vele baj, nem ő tehet semmiről, csak rosszkor találkoztak és a távolság is nagy, de tartozik egy vallomással.

Ebben a pillanatban megszakadt a vonal, elfogyott a fülkéből az apró. Angéla visszatette a kagylót a helyére és tudta, hogy soha többé nem fognak beszélni. Nem tudja meg mi volt az a vallomás. A fiú valóban nem jelentkezett többet, Angéla még egyszer látta őt a piacon, de nem ment oda hozzá.

Telt az idő, a sebek kezdtek begyógyulni, lassan, főleg azért mert látszólag fülig szerelmesek voltak egymásba, akkor mégis miért nem? A válasz úgy két évvel később megérkezett. Angéla egy közös ismerőstől hallott a tragédiáról. Ricsi öngyilkos lett. Nagyjából 160-nal fának hajtott. Kiderült, hogy amikor Angélával találkozott, volt egy barátnője, aki gyereket várt tőle. Hogy ez lett-e volna a vallomás, vagy az hogy szereti, vagy mindkettő, már sosem tudhatta meg. És a miérteket sem.

Angéla könnyes szemmel nézte a kiüresedett borospohár külsején végigszánkázó vízcseppeket. Újra eleredt az eső.

Felállt, mielőtt becsukta volna maga mögött az erkélyajtót, még elnézett a fák fölött Budára. Szomorúsággal kevert félmosoly jelent meg az arcán. Átjárta a melegség, ahogy felidézte a bűvös szempárt.

Aznap éjjel egy 16 éves lányról álmodott, aki találkozott egy fiúval egy lagzin, és akivel utána órákon át táncolt és beszélgetett.