Mindenki előbb-utóbb részt vesz állásinterjún. Ki kevesebben, ki többön. Nem tudom, mi számít soknak, kevésnek, nem mondom, hogy szeretek állásinterjúkra járni, de általában felejthetetlenre szoktak sikerülni. Nem tudom másnak milyen élményei szoktak lenni, a környezetemben általában a hagyományos, kiválasztják a jelöltet, interjúzik, beszélgetnek, majd jó esetben egyeznek az elvárások és felvétel lesz belőle. Nálam nem mindig ilyen egyenes és felívelő görbével rendelkezik egy kiválasztási folyamat.
Pályakezdőként és amúgy is visszahúzódó introvertált személyiségként egy interjú bődületes stresszt jelentett. Volt, hogy fogalmam nem volt arról mi zajlik körülöttem, mert az ájulás kerülgetett. Aztán elkezdtem pénzváltóban dolgozni, de az első perctől kezdve csak egy munkahely volt, nem fűlt hozzá a fogam. Egyik 28 napos, napi 12 órás havi etapot követően elaludtam vezetés közben és arra riadtam, hogy zörög az autó a kavicságyon. Hallgattam a megérzésekre, jelnek vettem és záros időn belül úgy mondtam fel, hogy nem volt más kilátásban. Ez volt az első, de nem utolsó ilyen eset. Ami kívülről őrültségnek és meggondolatlan döntésnek tűnhet, ez azért alapos és sokáig tartó belső elemzés végeredménye szokott lenni. No de ne kanyarodjunk el.
Golfhotel:
Adott egy hotel Gödön, fő profilja a golf. Akkori barátom bátorított, hogy próbáljam meg a jelentkezést. Megpróbáltam, behívtak. Akkor még nem volt GPS, a táblákat követtem, de valahogy mégis csak távolodott a szálloda. Mígnem találtam egy kaput. Felhívtam a recepciót, közöltem velük, mit látok és hogy mi tévő legyek. Halvány lila kénköves fogalmuk nem volt arról, hol vagyok, de bíztattak, ha nyitva a kapu, menjek. Elindultam Sárával (egy Daihatsu Charade), az út egyre szűkült és rájöttem, hogy a golfpályára tévedtem. Három opció volt, vagy végig megyek a keskeny úton, vagy tolatok, ami nem tűnt jó ötletnek, vagy végighajtok a füvön, amit tanulmányaimból tudtam, nem 3 forintból rittyentettek oda. Így végig mentem. Szerencsére a szálloda hátsó bejáratához érkeztem, leparkíroztam 3 golfautó közé, majd bementem az interjúra. A beszélgetés végeztével a szálloda direktor kikísért, a főbejárathoz. Majd közöltem vele, hogy én nem itt állok. Meglepődését nem állt szándékában leplezni, végül is golfklub, nem pókerklub… Felcsigázta eme rejtély. Csak sejtettem hol állhatok, majd én kísértem ki őt a hátsó ajtón. Kérdőn nézett rám, ezt hogy sikerült összehozni. Elmeséltem, elismerően nyugtázta tehetségemet, majd soha többet nem jelentkeztek. Csak mondom, a szálloda nagyjából 10 éve nem üzemel. Az ominózus eset 2007-ben történt. Nem kívánok senkit összeesküvés elméletek felé terelni, de lehet, mondom csak lehet, hogy a 2007-es rossz döntés karmaként csapott le rájuk a közeljövőben…
Little Eaglecastle 